Elvis vagyok, köll egy kocsi?

Vannak emberek, akikről mindig lehet tudni, merre járnak. Ilyen volt Elvis Presley is, akinek különleges autóit messziről ki lehetett szúrni. Elvis hol egy BMW Isettába préselte be magát, hol egy Cadillacba – a feltűnés azonban mindig garantált volt...

Imádta az autókat, a motorokat, még a repülőgépeket is! Elvis Presley szegény családba született, ám már hétéves korában saját autóról álmodozott, amikor egy barátjával egy fából készített négykerekű micsodán száguldoztak… Kilenc-tízéves korában tanult meg vezetni, apja két évvel később megengedte neki, hogy autójával egyedül furikázgasson a környéken. Tizenhárom éves volt, amikor egy jobb élet reményében Memphisbe költöztek, s ő úton új otthonába, az öreg Plymouth hátsó ülésén sem feledte régi vágyait. Szeretett volna gazdag és híres zenész lenni, hogy segítsen anyagi gondokkal küzdő szüleinek – no meg hogy végre vehessen magának egy vadonatúj Cadillecet.

Mint tudjuk, egy-egy jól megfogalmazott kívánságot nem hagy teljesítetlenül az univerzum, Elvisnek azonban keményen meg kellett dolgoznia az első Cadillacjéért. Meg a másodikért is. Tizennyolc évesen teherautó sofőrként kereste kenyerét, amikor kitartásának hála, felfedezték. Egyik korai fellépésére menet azonban élete első járgánya, amit apjától kapott ajándékba, kigyulladt. Ő ezt égi jelnek, karrierje porig égésének vélte… Évekkel később is lehangoltan mesélte, hogy az égő kürt olyan hangot adott ki, mint egy haldokló tehén. Karrierje a rock and roll rajongóinak örömére mégsem tört derékba. Nem sokkal később már multimilliomosként vezette hőn vágyott Cadillacjét. Egy barátja azt mondta a kocsiról: „Úgy néz ki, mint egy guruló WC, de úgy tesznek, mintha luxusjacht lenne”. A kocsit ugyanis rózsaszín-fekete színűre festették, hogy menjen a fellépőruhákhoz, és egy hasonló küllemű utánfutóban szállították a zenekar hangszereit is.

Elvisnek később persze tisztult az ízlése, de élete végéig ez a márka maradt a kedvence. A fecskefarkak hajnalán, 1957 karácsonyán például így énekelt egyik négykerekűjéről a „Santa Claus is Back in Town” című slágerben: „You'll see me coming in a big black Cadillac", azaz „Látsz majd közeledni egy nagy fekete Cadillacben”. A „Baby Let’s Play House”-ban egy rózsaszín cirkálóról tesz említést - nem véletlen.

Egyik favoritja ugyanis egy 1955-ös rózsaszín-fehér Fleetwood, az egyetlen olyan darab a gyűjteményében, amelyet soha nem adott vagy ajándékozott el. „Elvis Rose”-t – mert neve is volt – eredetileg az édesanyjának vásárolta. Az aranyhangszálakhoz és az aranylemezekhez azonban leginkább egy arany Cadillac illett. Leghíresebb járgánya ebben a színben pompázott, még dísztárcsáit is bearanyozták, extravagáns belső terében pedig olyan extrák is helyet kaptak, mint egy aranyból készült borotva, egy elektromos cipőtisztító, két lemezjátszó vagy egy tévé. Városi legendák szerint negyven réteg festéket kentek a ’65-ös Eldorado kabrióra, de gyémántport, aranyfüstöt és az aranylemezeket is használtak a dekorálásnál George Barrisék műhelyében.

Az autó egyébként épp nemrég bukkant fel az eBayen. Az énekes a fegyver- és medálgyűjtés mellett öt saját magánrepülőgéppel és további páratlan autókkal-motorokkal is büszkélkedhetett. Lemezeinél is több kocsit birtokolt: egyszerre nyolc-tizenöt parkolt a garázsában – mindben benne volt a kulcs, hogy ne kelljen keresgélni -, többségük kedvenc márkájából, de akadt köztük néhány Ferrari, Rolls-Royce, sőt BMW Isetta és Messerschmitt miniautók is!

Portásának egyszer szeretett nagybácsiját, Vester Presleyt tette meg. Előfordult azonban, hogy az öreg elszundikált, hősünk pedig inkább áthajtott a bezárt kapun, mintsem hogy felébressze kedves rokonát. Elvis egyéb különös tettektől sem riadt vissza, egy alkalommal például egy citromsárga 1954-es Fleetwood Limousine hátsó ülésén szállított különféle háziállatokat – néhány disznót, tyúkot, pulykát, pávát és kacsát -, hogy vidéken felnőtt szülei még otthonosabban érezzék magukat Gracelandben. Később, egy hasonló akció során húsz ludat szállított haza, mert úgy hallotta, szeretik a füvet, és ezért kiválóan karbantartják a pázsitot. A Caddy persze borzalmasan nézett ki mindezek után, így Elvis visszaküldte a szalonba, hogy tegyék rendbe. Soha nem lett a régi, tulajdonosa ekkor úgy határozott, ideje újat venni helyette – egy 1958-as fekete Cadillac Limousine-t.

 

 

Gépjárműparkjának egy másik különleges darabja egy DeTomaso Pantera volt, amelyet 1971-ben vásárolt. Egy nap, mikor valószínűleg összeveszett Priscillával, és ki szeretett volna ruccanni a V8-as autóval, az nem indult be – lemerült az aksi, vagy egy másik verzió szerint valaki kivette belőle a kulcsot. A Király ekkor előhúzta az egyik stukkerét és mérgében több lövést is leadott a járgányra. (Nem kell meglepődni, előfordult, hogy a tévét is meglőtte, amikor neki nem tetsző műsor ment benne.) A kocsi a mai napig viseli a golyók ütötte egyik lyukat,a kormányon.

 

 

 

 

Ezt a sérülést azért nem javították ki, mert a Pantera az incidens után nem sokkal egy múzeumba került. Ennek köszönhetően ez az egyik legeredetibb állapotban fennmaradt példány, amelyet soha nem restauráltak.

A hetvenes évek elején debütált Stutz Blackhawk is megtetszett a Királynak, ezért szintén 1971-ben Frank Sinatrával ádáz harcot vívott az első elérhető példány megvásárlásáért. Végül övé lett ez az áhított autó is, amelyet később további három Stutz követett a garázsban.

 

Amerre csak megfordult, már csak ezek miatt a különleges autók miatt is összeverődtek az emberek. Hal Kantner filmrendező egy alkalommal tanúja volt, amint egy ifjú lány zsebkendőjével letörölte a port Elvis egyik kocsijáról, majd gondosan összehajtotta a zsebkendőt, és visszatette a táskájába… No komment!

Elvis tehát imádta a luxust, mi több, másoktól sem sajnálta azt. 1956 és 1977 között körülbelül ezer kocsit ajándékozott szeretteinek, barátainak, testőreinek, további munkatársainak, sőt: vadidegen embereknek. Egy alkalommal például egy tévériporter az autókkal kapcsolatos nagyvonalúságáról beszélt, amikor viccesen megemlítette, hogy ha nézi az adást, küldhetne neki is egy új autót. Ő pedig nézte… és küldött!

Egy másik történet szerint 1976 februárjában, otthonában múlatta az estét két rendőr barátjával, amikor valahogy szóba került, hogy egyik utazása során mennyire ízlett neki a Fool's Gold Loaf nevű, kizárólag Denverben kapható szendvics. A mogyorókrémmel, kocsonyával és nagy adag sült szalonnával készülő 49,95 dolláros finomság olyan mélyen élt Elvis emlékezetében, hogy amikor az egyik egyenruhás feltűnő érdeklődést tanúsított az étel iránt, gondolt egyet, beültek a Mercedesébe, és egyenesen a memphisi repülőtérre hajtottak. Itt már indulásra készen várt rájuk a Király magángépe,:Lisa Marie, amely két órával később, hajnali háromnegyed kettőkor Denverben landolt. Utasait az egyik hangárban már ezüsttálcákon várta a Fool's Gold Loaf több rekesz Perrier ásványvíz és pezsgő kíséretében. Háromórásra nyúlt az éjszakai lakmározás, s miután a csapat mindent elpusztított, hazaindult, anélkül, hogy elhagyta volna a repülőteret. Körülbelül 1000 mérföldet utaztak, a számla pedig 3387 dollárra rúgott!

Természetesen Elvis utolsó útján is hasonló pompa várta az egybegyűlteket. A hófehér halottaskocsit további tizenhat hófehér Cadillac követte – azt pedig, hogy a Király valóban meghalt, vagy valamelyik helikopter fedélzetéről gyönyörködött a konvojban, a mai napig találgatjuk, miközben jókat nevetünk a történetein vagy kifulladásig ropjuk valamelyik klasszikusára.